Ma összességében jó napunk volt. Itt volt a kisszomszéd srác is. Mivel tegnap "lebuktam" Anyukánál mert hamarabb jött érte, tehát lebuktam, hogy délután is aludt, így ma délután már nem altattam el. Tegnap volt is ám lelkiismeret furdalásom, amiért végülis célzott rá előzőleg, hogy ne altassam el délután, de én ennek ellenére láttam rajta, hogy fáradt, és bevittem aludni. Szó nélkül elaludt. Aztán arra gondoltam, hogy most miért is érzem magam rosszul? Csak mert aludt délután? Néha túlzásba viszem sajnos a megfelelni vágyásomat:) De ma voltunk délután a játszótéren is, a délutáni alvás helyett.

Majd miután kettesben maradtunk a saját kisfiammal, bicózni is elmentünk. Fodrász lány is jött a szomszédba, így engem is megnyírt. Most jó, mert végre úgy rövidre vágta, ahogy kértem. Utoljára olyan félve vágta le. Én sokkal rövidebbre szerettem volna.

Férj meg még nincs itthon. Elment tankot szerelni. Igen, tankot. A kisfőnökének a hobbija a tankok és katonai kocsik gyűjtése. Mármint igazik. Rendes hangárt bérelnek ahol parkolnak velük. Hát igen, azt hiszem van ott mit a tejbe aprítani.  Az előbb hívott, és teljesen fel volt dobva.

Az iskola is jól megy a kis 7 évesnek. Igaz itt másképp vannak a követelmények és másképp haladnak az anyaggal is. A betűket például össze-vissza tanulják. Nekem úgy rémlik mi ABC sorrendben tanultuk. Ők már az E, A, L, M, O betűket tanulták eddig, meg a számokat a 8-asig. De közben már 20-ig tanulnak összeadni kivonni. Ezt a részt mondjuk nem értem:) És az iskolatáskával sem szakadnak meg. Csak azt hozzák haza ami a házi feladat. Ami gyakran csak egy A4-es lap, vagy egy munkafüzet. Ma úszás is volt. Sajnos ő még nem tud úszni, de épp puhítom, hogy be kéne iratkozni úszótanfolyamra. Amolyan igazira. Hoztam is ma tájékoztatót az uszodából, van 3 oktató, akik tartanak tanfolyamot most, majd egyikhez be kellene iratkozni. Lehet nekem is be kellene iratkozni vele, jobban legyen kedve menni:)

 Hát valamiért nem sikerül a kép beillesztés. Pedig régebben mindig sikerült. Nem volt egy bonyolult dolog. Most is ugyanúgy csinálom, és nem jön össze. Még rá kell jönnöm miért. Pedig annyi képet csináltam ide a blogom számára.... :(((

 Hát a nagy szombati szülinapi buli elég jól sikerült. Aznap szombaton nem dolgoztam (volt is lelkifurdalásom miatta) de kénytelen voltam itthon maradni, mert a kukában landolt torta után valamit csak kellett csinálnom:) Még szerencse, hogy maradt ki fondant is, pont elég volt. Sima csokis piskótát sütöttem, vanília pudingos diós krémmel. És még a végeredmény is tetszett nekem is. Férj is segített ám, kis golyókat gyúrni. Szigorúan kimértük a súlyukat, hogy egyformák legyenek. Még arra is rájöttem, hogy cukormázzal fogom odaragasztani a rózsákat, le ne essenek. És végül végszóra kész is lettünk. El se késtünk a ceremóniáról. Ami ugye itt fura az otthoniakhoz képest. Sokan voltunk 37 felnőtt és 25 gyerek. Voltak csipegetnivalók egy asztalnál, majd vízbombás kis lufikat töltöttek a gyerekek, és a focipályán, ami 1 percre volt, két csapat dobálta egymást. Gyerekprogramok is voltak külön teremben, csocsózás, zene, tánc, kivetítőn pedig a Rió mesét nézték meg estefelé. A felnőttek programja főként beszélgetés volt. Aláfestő zene az sajni itt hiányzott. Majd 5-kor ettünk egy kis főtt sonkát, kétféle saláta volt hozzá. Salátalevelek tejszínes öntettel, és krumplisaláta. Finom volt. Itt ugye nem eszik degeszre magukat az emberek. Bár mi kétszer szedtünk, és eléggé jóllaktam. Sok meg is maradt, még mi is kaptunk itthonra. A tortám az sikert aratott. Nem volt aki nem mondta volna, hogy szép lett. A képet csak másnap csomagolta ki az ünnepelt, és az is nagyon tetszett neki.

Igazából ezt a bejegyzést még tegnap megírtam, aztán becsatoltam a tortám képét, ami nem látszott, és a bejegyzésem fele is elszállt, pedig tök jól megfogalmaztam, aztán mérges lettem és kiléptem. Lehet el kéne tényleg vándorolni valami más oldalra írogatni? Vagy csak jobban oda kéne figyelnem!

Tehát a Mamma-mia fíling, csak annyi volt, hogy mivel az ünnepelt tánctanár, így este a párokat táncolni tanította a Mamma mia zenére. Tánclépéseket vettünk, majd a párjainkkal közösen "gyakoroltuk" a tánclépést. Nekem mondjuk könnyű dolgom volt, mivel Párom igen jó táncos:) Végülis a buli annyira jóra sikeredett, hogy fél 11-kor jöttünk csak haza. Férj persze (meg én sem) gondolta volna, hogy ennyire jó lesz. Mivel ez itt egy idegen ország, és sokan fenn hordják az orrukat és még köszönni is nehezére esik egy bevándorlónak, de itt a többség kedves volt, mindenki szóba elegyedett mindenkivel. Egy pár volt csak, akik kicsit kilógtak a sorból. Bár lehet ők csak simán nem nyitottak:) Az ünnepelt anyukája kerámikus, kis vázákat készített, amiket utána a vendégeknek haza lehetett hozni. Mivel sok megmaradt, én pofátlanul kettőt hoztam:)

 Nem is tudom nekem olyan mintha nem is szombat lenne.

Ma lesz barátnőm szülinapi partija. A Mamma-mia film jegyében fog zajlani. Ő amúgy tánctanár és táncolni is fog majd ma. Az ajándék már félig kész. A kép, a rózsával egész jó lett. Bár féltem tőle, hogyan fog sikerülni. De részletesen le volt írva mit hogyan csináljak, így elvileg el sem ronthattam. Még alá kell dedikálnom a nevem. Viszont a torta tegnap este a kukában végezte. Ilyen sem nagyon fordult elő velem. Talán egyszer, mikor még otthon a mandula mag tészta nem akart kijönni a kis formákból, és a tésztát kidobtam a csirkéknek had egyék meg. Máskor is biztos volt már hogy nem igazán sikerült valami, de ilyen, hogy kidobjam, egy igazi kukába... még nem csináltam. Annyira jóra akartam, jó sok krémet tettem a tetejére is, közepére is, aztán ahogy rátettem a bevonatot, csúszkált ide-oda. Majd szétesett. Próbáltam hűteni, aztán újra másik tortatányérra tenni, de akkor is túl sok volt a krém. Nem tetszett. Nagyon nem. Így ma csinálok valami más tortát. Nem is csinálnék szívem szerint, de külön megkért, hogy valami tortát esetleg tudnék-e csinálni.... Így nem mehetek torta nélkül! Jaj!!!

De hogy másról is írjak, tegnap elmentünk végre a szülinapi ajándék utalványomat levásárolni, (pedig már két hónap is eltelt) amit még ettől a barátnőmtől kaptam, akinek ma lesz a szülinapja. Már rég kinéztem egy órát, hogy majd azt veszek belőle. Mert véletlenül találtam egyet ami tetszik. Eléggé finnyás vagyok óra ügyben, mert vékony a csuklóm, nem jó rá a nagy bumszli óra. Nem tetszenek a csícsásak sem, a mindenhol csillogósak. Olyat szerettem volna amin számok is vannak, hogy ha hirtelen ránézek azonnal tudjam mennyi az idő, ne akkor mikor nézem, kelljen gondolkodnom, hogy akkor most akkor fél 10, vagy fél 11 van? Nem mintha nem ismerném az órát:) Egy Swatch óra lett a kiválasztott. Kicsi is, számok is vannak rajta, és nem csillog villog. Új ruha is kellett a partira a fiúknak. Végre Férj is vett magának farmernadrágot. Nyáron "felruháztam" de könnyű dolgom volt, a pólók, és ingek általában jók próba nélkül is. Na, de nadrágot nem tudok venni nélküle. Meg cipőt sem. Azt is vett végre magának. Már nagyon elkelt. Jaj, majd el felejtettem, végre vettem én is egy sport cipőt, feketét. Ez is olyan volt, hogy már régóta kerestem a megfelelőt, és mikor már feladtam volna, hogy még fogok tudni venni ... akkor találtam egyet.

Most pedig megyek, ötleteket gyűjteni jöttem amúgy torta ügyben. De ide elkalandoztam. Lehet két tortát kéne csinálnom, hogy a lelkiismeretem megnyugodjon:)

 Még van pár percem, amíg itthon dolgozok. Egész jó ez a szomszéd kissrác, hogy fizet az Anyukája azért, hogy itt van, és csöndbe legyek, amíg alszik mondjuk 3 órát. Ez a héten még ma sikerül talán először, mert kis-családomnak nem mindig megy a csöndben maradás. Most meg csak egyedül vagyok az alvó vendégemmel és jól fogy a kávé is, közben meg a billentyűleütésekre nem ébred fel. Na, de azért nem mindig egyszerű ám ez sem, főleg, ha azt veszem elég sokat elvár az Anyuka cserében. Nincs csoki, cukor, édes innivaló és tévé sem. Foglalkoznom is kell ugye vele, tanítom magyarul, sétálni viszem, fejlesztő játékokat játszok vele bla-bla.... Néha kiakaszt Anyuka mondjuk, mikor két karika háztartási kekszre finnyázik, hogy miért adtam neki, nem fogja megenni a gyümölcsöt egy óra múlva uzsonnára. Csak ha az én fiam eszik, szegény szomszéd is megkívánja. Pedig nem is volt csokis meg édes az a fránya háztartási keksz :(  Á, hagyjuk, nem is azért jöttem, hogy ezt leírjam.

Hanem, hogy néha mily szórakozott vagyok. Barátnőm meghívott családostul a szülinapi partijára. Kerek évszáma lesz, és jóóó sokan leszünk. És ma van a nagy napja. Jött postai meghívó is és vissza kellett jelezni megyünk vagy nem. Én meg szépen elkezdtem tegnap sütni a tortát is neki. Azaz a díszítést kezdtem el csinálni hozzá. Még jó, hogy a lapokat nem sütöttem ki, mert utána jöttem rá, hogy a buli nem ma, szerdán lesz, hanem szombaton! Fú ezt most jól elnéztem. Azaz meg sem néztem melyik napon van írva a szülinapi buli. Eleve tudtam, hogy 7-én van a szülinapja és a meghívón azt olvastam csak el, mi lesz a program, hány órára és hová kell menni. De hogy hányadikán? Hogy 10-én? Á, azt már nem olvastam. Amúgy éjszakás műszakom lett volna tegnap, ha ma van a szülinap, az ajándék meg még nincs kész. Mert egy saját ajándékot kap. Én, a nagy kreatív, képet festek neki. Nem tudom még milyen lesz, ma este csinálom, egyenlőre még csak el van kezdve. Egy nagy rózsa lesz rajta. Hát, sose voltam jó rajzból, de mégis megpróbálom. Valahogy a saját készítésű ajándékoknak más a "fíííílingje". Főleg ha valahol van pénz, és úgyis megveszi ami kell neki. Bár ez sem mindenkire igaz, mert van egy valaki, akinél is megvan a pénz mindenre amit akar, ha ajándékot kap nem igazán örül neki semminek, de ő a saját készítésűnek sem örülne.

Nos, de visszatérve az ajándék ugye egy kép lesz, a falra, amin egy rózsa lesz. És egy torta, mert nincs szülinap Eper-tortája nélkül. És hogy passzoljon egy fondanttal borított torta lesz, rajta sok rózsa díszítéssel. Tegnap próbáltam először:) Már kész van 8 darab fehér rózsa és 3 barna. Még csinálok majd talán sárgából és pirosból is, aztán meglátom hány és milyen színű kerül a fehérrel borított talán diós de lehet kakaós piskótalapra, ami maszkarpónés krémmel lesz töltve. Hááát remélem jó lesz.... meg szép is..... Majd megmutitom:)

Rég írtam ismét ide már. De néha olyan dolgok is történnek velem, mint mindenkivel, hogy azt nem igazán akarom leírni. Most is ilyenek voltak főként. De a dolgok talán lassan a helyükre kerülnek ismét. Jó lenne néha olyan dolgokról is írni, amikről nem szabad, amiket még talán a legjobb barátnőnkkel sem beszélünk meg, vagy akinek van Anyukája azzal és jó a kapcsolatuk azzal sem. Hát ez van. Nem mindig lehet az ember őszinte, mindenhol mindenkivel, még ha nagyon akar, akkor sem. Így itt sajni nem írhatok le komoly dolgokat. Ezért is marad ez a dolog nekem itt úgy, hogy csak kis semmiségeimről szól, amiket néha jó visszaolvasnom.

Hát ilyen kis semmiség, hogy a szomszéd kissrác, akire vigyázok most épp 3 és fél napot hetente, már egész fejlődik. Ugy értem alvás szempontból. Eddig borzalom volt ahogy aludt. De hát nem vethetek senkire követ, mert én is követek ám el az én saját gyerekemmel hibákat, amikért mások ítélhetnének el. Nos, az alvásra visszatérve, eddig úgy aludt, hogy altatgatni kellett, volt hogy fél órát is, és minden neszre felébredt. Ha épp akkor kellett a kétbetűsre menni, szigorúan nem lehetett leöblíteni, az akkor addig ott kellett bűzölögjön amíg felébred, mert ha bármit meghallott... azonnal felébredt. Erre mostanában már tök jó, berakom a kiságyba, megsimogatom, kijövök becsukom az ajtót, és magától elalszik! Sőt már rádiót is tudok hallgatni miközben ő alszik, mert nem ébred fel! Azért a kétbetűs lehúzásával még várnék, nehogy emiatt legyen rossz napja:)

De hogy magamat is ostorozzam egy kicsit, hát nem is tudom mit kéne csinálnom a saját Gyerkőccel. Ugyanis valamit bizti elrontottam, ugyanis sehogy nem akar szót fogadni. Azaz megcsinálja ő amit kérek, de hatszázszor kell elmondanom, és veszekednem, hogy de pakolj már el magad után, vagy haladjál már, gyorsabban, stb. Nem értem miért van erre szükség. Most Apa a sztár. Ha ő azt mondja a fehérre, hogy az fekete, akkor Kisfiam elhiszi, hogy az fekete, és az úgy van, mert Apa szent és sérthetetlen. Ugyhogy ma amúgy is hétfő van, így mától valami változtatásokat kell elkövetnem. Először is elmondom neki, hogy ez így nem mehet tovább, unom a veszekedést, és igenis emberelje meg magát, a kisiskolásom, mert ezentúl csak egyszer szólok mindenért. Na, jó, max. kétszer. De ha valaki hallana külső ember azt venné ki, hogy én egész nap csak veszekszem. Pedig nem akarok én! Nos, hát akkor hajrá, és akkor kezdjük!

 Hát jelentem hazajöttem otthonról, de sajnos otthon esett az eső egy hétig, (de lehet több) és úgy látszik becsomagoltam a felhőket is, mert itt is esik az eső. Már egy hete. Így talán van esély, hogy jövő héten eláll:) Mert hát ilyen időben hiába vasalom ki a kicsi hullámos hajam simára, vissza hullámlik. Hú, micsoda nagy gondjaim vannak! Amúgy jól elvagyunk. Megint van egy csőtörésünk, igaz, két éve is volt, csak máshol. De már javítás alatt van, így már van benn ismét víz, lehet fürödni ismét. Talán mosógépre is futja, bár ha az elszámoló fűtés számlát nézem, hát ... akkor sose lenne mosógép... Panasz az lenne, ez se jó, az se jó, semmi se jó, de hát nem lehet mindig panaszkodni! Optimista vagyok, jön a jó idő, megyek barátnőzni, mert a ház már csillog, a pókok is elpusztultak már, mert mint albérlő laktak a házban kb. 50-en. A hangyacsapda is talán hatásos lesz, és kimennek a gyerekszobából a hangyák, a szárnyashangyáikkal együtt. Nem is tudom. Jó hazajönni? Végülis igen, mert van elég sok ingyen kávé:) Meg ingyen net a szomszédban! Most is itt dekkolok, a kávé meg már kész. Habbal a tetején, azon meg még csokidara is. Szóval extrás. Csak itt adnak ilyet. Hétfőtől már jön a napocska is, talán, ezért fel a fejjel, talán még strandra is eljutunk:)

 Na, most már elhiszem, hogy tényleg be tudjuk vonzani az életünkbe azt amit akarunk! Csak kitartónak kell lenni és tényleg akarni, és tényleg is hinni, hogy az márpedig úgy lesz. Végülis munkahelyem is így lett. Én kinéztem magamnak egy raktárat, hogy én márpedig ott akarok dolgozni. Hát végülis nem ott, de egy ugyanolyan másikban dolgozom. A tervezett helyre is simán át tudnék jönni, de már nem akarok, mert ahol vagyok, az szuper. Tehát ez összejött! Igaz, nem most már, hanem régebben. De mostanság tudatosult ez is bennem, mert miegymás is úgy van, ahogy én akartam:)))

Pá. Amúgy Szilvácska merre vagy található mostanság? Szerettem volna valamit írni Neked, de nem talállak:((

Na, megyek, egy flammkuchent vagy mit szeretnék csinálni. Remélem jól sikerül. Teljesen ki vagyok éhezve rá. Vékony "sós" tészta, rajta tejföl, azon szalámi és paradicsomkarikák. Lehetne pizzának is nézni, de egész más az íze. Nyam-nyam.

 Megjött a nyár. Igaz másfél hete nálunk még óriási jégéső volt. Majd pár nap múlva még egy. Nem is emlékszem, hogy ekkora jegekkel találkoztam-e már. Mindenesetre élmény volt látni. Közben a leandereimet behuzgáltam a teraszra, de a futómuskátliállvány oda van csavarozva, így azokon nem tudtam segíteni. De már kezd helyrejönni. Igaz nálunk nem volt akkora mint nem messze tőlünk, ahol a kukoricaföldeken a derékba törte a sok jég az összes kukoricát.

 Hát nálunk is vége lett már az ovinak hivatalosan. A múlt pénteken voltak utoljára. Igy ma már nyári szünet van. Igyekszem programokat csinálni ne unatkozzon. Igaz, hétfőn még semmit nem csináltunk, először is kialudtuk magaunkat mind a ketten. 10-kor keltünk fel. Idejét sem tudom mikor aludtam már délelőtt 10-ig. Aztán tegnap délután strandolni mentünk, de úgy kivette az erőmet a víz, hogy itthon csak aludni tudtam volna. Előtte meg enni, mert farkaséhesek is lettünk ám.

Ma pedig elmentünk egy vadasparkba. Reggel mikor még aludtam félálomban vízcsobogást hallottam, és megilyedtem, hogy esik az eső, így elmossa a mai programot. De szerencsére csak a fölöttünk lakó zuhanyozott:) Tehát ma a vadasparkban voltunk, néztünk pulykát, pávát, kecskéket, őzeket, sőt, egy nagy agancsú szarvas oda is jött hozzánk:) Meg is simogattuk a puha szőrrel borított agancsát. Majd játszótereztünk, sült krumpliztunk, és utána hazavonatoztunk. És ma is annyit gyalogoltunk, hogy most el tudnék aludni. Lehet jól jönne egy kávé:)

Most pedig mennem kell, mert a mai szerzeménnyel egy csúzlival belőttünk a szomszéd sövényébe. Ez nem is lenne baj, de sehol sem találom a kislabdát, amit belőttünk. Talán most, harmadik nekifutásra meglesz. Szomszédék nyaralni vannak, így van idő a héten felkutatni...

 Néha szoktam újságot is olvasni. És a napokban azt olvastam, hogy megnőtt a kórházak munkája, mert sok ember megy most a csersznyeszezonban fel a cseresznye fákra és leesnek. Vagy a létráról, vagy a fáról. Kicsit fura volt nekem ez a hír, és mosolyt csalt az arcomra. De lássuk be, mégis jobb erről olvasni, mint hogy Józsi bácsit meggyilkolták mert kellett valakinek a 2000 forintja, vagy hogy egy autó frontálisan ütközött egy vonattal ahol 30 sérült van, és 5 halott. Hát ezekhez képest sokkal jobb, hogy: "fú, mennyi ember esik le a cseresznyefákról!!" - hírt olvasni:)

 Születésnapodra

 A titkok kamráját most feltárom,
hogy rád derű és boldogság várjon.
Életed kísérje aranylón ragyogó nap,
ki oly sokat adtál, most te légy, aki kap!

Legyen szeretet, hol utadat járod,
egészséged és sok szép álmod,
legyen mindig gondtalan életed,
s egy szív, ki őszintén szeret!

Egy évvel ismét öregebb lettél,
kívánom, ezt még százszor megéld!
Mit is mondhatnék e jeles napon:
Sokáig élj! Boldog születésnapot!

 A mai nappal véget ért a laza hét számomra. Szomorú vagyok. Pedig laza hét ide vagy oda, ma annyi dolgot csináltam maganak, hogy jó ha a végére tudok érni. Nem is tudom más háziasszonyok hogy csinálják, akik dolgoznak napi 8 órában, hogy látják el minden feladatukat. Én nem dolgozok napi 8 órát, de mégse megy. Bár lehet néha lejjebb lehet adni a feladatokból és nem kell mindent annyira szigorúan venni ha nincs kész.

Vasárnap jó lenne egy laza napot csinálni, még délután felhívom majd barátnőméket ráérnek-e és tudnánk-e találkozni esetleg náluk. Mert be kell valljam néhol olyan jól érzem magam, mintha otthon lennék, és olyan jó ott lenni, hogy nem is akarom, hogy ők jöjjenek hozzánk, csak én mennék. De ez meg pofátlanság sokszor, nem igaz? Bár igyekszem ellensúlyozni, hogy viszünk ebédnek valót és csak rá kell "dobni" a grillre, meg sütit is csinálok. Ez biztos azért van, mert hogy a szüleim már nem élnek, és én nem tudok "hazamenni" már úgy, hogy otthon várjanak, szívesen elém tegyék az ételt, kávét, és ne legyen lelkifurim azt elfogyasztani, ne nézzem azt, hogy mennyit dolgozott vele az Anyu... és mindenhol ezt keresem, talán ezért van. Nem tudom. Biztos hülye vagyok. Visszatérve erre az ukrán barátnőmre, érdekes, hogy ott érzem ilyen jól magam, meg a magyar szomszédasszonykámnál, és barátnőmnél, a Kovácséknál. Máshol nem. Még Anyóséknál sem. Mert igyekszem én őt szeretni, de egy Anyós mindig csak anyós marad. Akárhogy igyekszem nem tudom őt "nagyon" szeretni. Pedig nem rossz ember.

Nem is ezekről akartam írni, így le is lépek, mert ahelyett hogy a dolgaimat csinálnám, itt karattyolok:)

Nemrég, mikor még virágzott a repce, Lenzburgba mentünk el egy laza vasárnpon. Hoztam pár képet róla, a várról is, és a városból is. Tetszett a kalapbolt, és gondolkoztam, hogy az utca jobb oldalán lakó és bal oldalán lakó, ha egyszerre pucolnak ablakot, akkor beszélgetnek pár mondatot, mint én otthon a szembeszomszéddal hasonló esetben? Bár biztos kizárt, lehet fogalmuk sincs ki lakik a túloldalt:)

És jó volt a virágcserépből kinőtt faragott fa őzfej is:)

 Olyan kevesen írogatnak már itt blogot, az nlcafen. Biztos csak én vagyok ilyen lökött, hogy itt maradok (meg még páran) és nem vándorolok el innen esetleg blogspot vagy hasonló oldalakra. De már megszoktam ezt, és nincs kedvem meg időm sem felfedezni és megtanulni más helyek használatát. Arra meg amire nekem "kell" a blogolás, arra ez is jó:)

Közben nem végeztem még az ablakpucolásokkal, még maradt kettő meg egy fél, mert ez a fél: fele akkora mint a másik kettő. Igen, igaz, ha el van végezve, akkor jó érzés leülni, hogy hu, ez kész van. Vagy jöttem haza tegnap, és a járda melletti ablakokat tanulmányoztam séta közben. És tetszett, hogy szép tiszták. Bár más ha ránéz, lehet fel se tűnik, hogy ez meg van pucolva.

Tegnap elbicóztunk az uszodába. Már megígértem a Fiamnak, bár szívesebben aludtam volna itthon. Tegnap reggel esett az eső, majd délre egész jól kisütött a nap, és mire elindultunk az uszodába ismét elkezdett esni az eső. Igy kicsit megázva érkeztünk meg, bár nem volt vészes. Kár, hogy sokan voltak. Meg a volt szomszéd néni volt a pénztárban. Mondja már nem lakik itt. Én meg, hogy észrevettem, mert nem parkol már mellettünk. De amúgy a pletykák is elértek ide, hogy a pasija már nem tartott rá igényt. Fura, hogy aranyos, itt a pénztárnál tök jól elbeszélgettünk, amikor meg a szomszéd 6 lakásosban lakott, a hellón kívül semmit nem beszéltünk.

Na, megyek, mert tonert kéne rendelnem a nyomtatóba. A múltkor rendeltem 3 darabot is, de valamit elbénáztam, mert nem jót rendeltem. Igy van 3 vadi új tonerem. Már csak nyomtatót kell venni hozzá...

Reuss

Ma takarítós délutánt szerveztem magamnak. Férj dolgozik, én meg ablakot pucolok. Most két ablak között eljöttem kávészünetre. Jó lenne hozzá egy kis isler is, de most nincs. Sajni. Amúgy meg lassan fogyózni kéne, mert túl sok fonott kalácsot gyártok mostanában. És csak én vagyok ilyen lökött, hogy egész délelőtt főztem, vasárnapi kajákat, mint húsleves, fasirt, meg kr.püré, nem annyira hizlalósak, de nem is fogyósak. Most meg suvickolok, más meg bicózik, sétálgat, kirándulni van ilyenkor. Csak a magyarok ilyenek??? Hogy látástól mikulásig dolgoznak, aztán jó sokat esznek jól meghíznak... Mások meg bicóznak, majd otthon bekapnak egy kis salátát, esetleg feldobnak valamit a grillre, amit készen vettek előpácolva a boltban.

Na, megyek, mert még legalább két ablaknak kész kéne lenni..... nehogy elhízzak a nagy netelésem közben...